Evangélizálás volt nálunk a héten, Besztercén. Zimányi József megtért református lelkész Tiszanagyfaluból és Dallos Imre Tiszavasvárról hirdették közöttünk Isten áldott igéjét. Estéről-estére jöttek a hallgatók, aminek nagyon örültünk. Az Úr áldja meg és tartsa meg azokat, akik döntöttek Krisztus mellett.

Utolsó este Noé bárkájáról hangzott az ige. Ahhoz, hogy mi megmeneküljünk Isten bűn ellen való haragjától, Krisztus lett számunkra a Bárka. A végén újra volt lehetőség arra, hogy az imádkozni vágyók előre menjenek az arra kijelölt padokra. Én végig hátul ültem a gyerekekkel, hogy ne zajongjanak, ne zavarjuk meg senkinek a figyelmét. Menni akartam hazafele. Dorkász megkérdi:

- Édesanya, előre mehetek?

- Nem, most csendben kell lenni. Imádkozni fognak elől. Megyünk haza.

- Csendbe leszek. Előre mehetek?

- Igen.

Aztán megdöbbentem és nagyon hálás voltam. Előre ment és leült a padra. Imádkozni akart! A lelkész kérdésére el tudta mondani, hogy vannak bűnei, sokszor volt szófogadatlan, és bánja azokat. Megértette az igét. Mert egy 5 éves kisgyerek is megértheti, és át tudja adni az életét Krisztusnak!

Új élet kezdet, mint a virágzó kis facsemete. Imádkozunk tovább érte!