Bár kicsit félve tekintettem előre, mégis gazdag ünnepünk volt. Nem számított, hogy már hányadszor hallottam Krisztus földre jövetelének a történetét, mégis volt üzenet számomra is, és arra jöttem rá, hogy ide is illik: „évről-évre édesebb”.

Tegnap este Nicu Manzat testvér szolgált közöttünk, a besztercei magyar baptista testvérek első lelkipásztora. Örültek a viszonttalálkozásnak a „régiek”, sok közös emlék megelevenedett. Megragadó volt ezek után a lelkipásztor szemléletes igehirdetése. A krisztusi nemzettség-táblázatot olvasta fel, és a fő személyek egy-egy jellemzőjéről beszélt, párhuzamot vonva a gyülekezeti élettel. Nagyon röviden: hittel indulunk, mint Ábrahám, de, ha vétkezünk, mint Dávid, akkor nyomorúság következik. Fontos, hogy mindig megérkezzünk Krisztushoz!

Az elmúlt hónapokban újra többfele hirdettük az Evangélium Hangja Rádió közreműködésével az ez évben sorra kerülő fogalmazásversenyt: „Ha nem jöttem volna…” Örültünk, hogy újabb helységek iskoláiból is bekapcsolódtak, sőt a jutalomosztásra is többen el tudtak jönni tanítóikkal, szüleikkel együtt. A betleni harmadikos diákok fel is olvasták alkotásukat.  Nagyon tetszett kreatív gondolkozásuk, és, hogy igen-igen ráéreztek a kérdés lényegére, hogy milyen lenne e mai világ, a mi személyes életünk Jézus nélkül.

Ma van Dorkász születésnapja. Már egy hete boldogan készül rá. Azt mondta, hogy hajnalban köszöntsük, mert akkor születettJ Egész nap sokszor köszöntöttük, és ő boldogan köszönte meg!

Nagyon örülünk, hogy Zsuzsa mamája is itt van velünk már egy pár napja, s ma sem hiányzottJ

 Ma már az eredményekért kellett csak bemennem. Örültem, hogy újra találkoztam a 13. kórterem betegeivel. Amíg vártam, beszélgettünk, megetettem az idős nénit, szinte, mint egy madárkát. Mintha csak nagymamám lett volna. Olyan drága volt, mikor végzett velem a doktornő, kérte, hogy maradjak még, hátha őt is hazaengedi, és akkor segítsek neki.

Az eredményeim mind jók, hála Istennek. Krisztina, te ezért imádkoztál, köszönöm. Orvosi feltételezés szerint lehetett egy krónikus májgyulladásom, és ezért nagyobb most két centivel a lépem. Erősítő gyógyszereket írt fel, plusz sok pihenést javallott. Önszorgalomból még további diéta, és gyógyteák. Megnéztem, hogy a lépnek nagyon jó az apróbojtorján, a csalán, a gyermekláncfű és vérehulló fecskefű.

Már második napja járok be délelőttönként a kórházba kivizsgálásra egy belső szervi problémámmal. Ma 8-ra kellett menjek. Még itthon olvastam igét. Annyira bátorított újra az Úr, hihetetlenül szép igeszakaszt olvashattam: Jeremiás 33:14-26. Beértem, átöltöztem a kórteremben, újra vért vettek, aztán várnom kellett még. Négy középkorú asszony és egy idős néni volt ott, akinek senkije sincs már, csak az Úr. Lehet, hogy egyszer mi is ilyenek leszünk, ilyen kiszolgáltatottak, tehetetlenek, más segítségére szorulók. De olyan hálásan köszönte meg apró szívességeimet!

Míg vártam imádkoztam, olvastam, aztán visszajött az első asszony a röntgenről, akivel már tegnap is találkoztam és leült az ágyamra. Elkezdte mesélni miken ment át az elmúlt években, s nem kellett mást tegyek, csak hallgassam. Aztán szerető férje halálának részleteit fejezte be, s bánatos szemmel felállt. Édesapám is így halt meg, szóltam. (Hát erre nem gondoltam, hogy egyszer ezt így fogom említeni.) Erre visszaült, és folytatta. Istenben bízik. Adtam neki egy Samanta Adevarului folyóiratot.

Aztán sorra került a belső tükrözés garaton keresztül. Még jó, hogy pár perc volt az egész, mert nem valami kellemes. Hála Istennek minden rendben. „Kórház köszönöm neked”. Hát így könnyebb a sok nyomorúságon, betegségen átmenőket megérteni.

Lázár Istvánné

                Szükség idején

Szeretem a szükség idejét!

Ilyenkor olyan közel van az ég.

Kitágul a látóhatár,

Mert onnan jön egy fénysugár.

Esélyem sincs más,

Csak Jézusban bízni.

Féltő szeretete átölel,

S így jutok napról-napra el.

Csodálom Őt, ahogy reggel

Ágyam mellé áll.

Asztalt terít nekem-

És velem vacsorál.

Oly régóta tart ez mar,

Hogy túl vagyok elkeseredésen,

Csalódáson, közönyön,

Egyedül csak Jézus az én örömöm.

És mindezt Őneki

Ma megköszönöm!