Vallom, hogy a megtérésem felé segített az is, hogy annak az évnek az elején elkezdtem írni. Örömöt, fájdalmat kis történetekben kiírtam magamból, aztán nyárára már csak az Úr szeretete vonzott. Most újra írnom kell, egyrészt naplópótlásként, de főként Isten dicsőségére, mert megtalált, megmentett minket szerető Fiában, és megáldja Benne elrejtett életünket!

2012. december 24., hétfő

Jézus Krisztus születését ünnepelve

A börtönben is volt lehetőségünk szolgálni a cegői fúvóskarral és egy kis ajándékot vinni. Már régóta vártuk ezt az alkalmat.



Aztán itthon és a gyülekezetben is ünnepeltünk. Ahogy újra olvastam a karácsonyi eseményeket, újra örömmel és hálával töltött be az a csoda, hogy Isten emberré lett. Szerettem volna, hogy kicsit közelebbi legyen ez külsőleg is. Nem a nagy előkészületeket, pompát, karácsonyfát vágytam idén, hanem egy kis betlehemest, és csendes, békés karácsonyi ünneplést. Szép a másik is, ha nem hiányzik belőle az Ünnepelt, de jó volt egy kicsit váltani és Ünnepelt-közelebbivé tenni így is a Karácsonyt. És hála az Úrnak, hogy az alábbi figurák is összegyűltek! Sógornőmtől kaptam a bölcseket, pedig nem is tudta, hogy vágyok rá:) Dorkász óvijából jött az ötletem, aztán érdekes módon nem sokkal ezután láttam az Egy varázslatos karácsony című filmben. Érdemes megnézni.


2012. december 10., hétfő

Karácsonyra készülve

Többfelé szolgáltunk, ünnepeltünk a mi Urunk Jézus Krisztus születésére emlékezve.

A gyerekekkel Ősben gyerekcsörgőt készítettünk a vasárnapi iskola végén.




Panóv apó történetén keresztül is hallhatták a gyerekek a karácsonyi örömhírt Besztercén és Cegőtelkén. Nagy öröm volt, hogy a szentegyházi bábcsoport eljött közénk. Köszönjük!


2012. december 1., szombat

Pillanatképek

Az elmúlt hónapokban több helyen jártam, szolgáltam, épültem. Hálás vagyok az új ismeretségekért is, de a régi kapcsolatok ápolásáért is.
Szeptemberben  a Kárpátmedencéből több lelkipásztor, misszionárius voltunk együtt Kárpátalján Csongoron. Egy megújulási, ébredési konferencia volt, ahol mély lelki beszélgetések nyomán egymással és Istennel, épültünk. (bővebben remélem még írhatok majd)


Szeptember közepén a Reménység konferencián vettem részt a Hargita táborban gyülekezetünk néhány szellemi és testi sérült tagjával, a Méfibóset csoportból. Jó volt beszélgetni a résztvevőkkel, látni, hogy hátrányos helyzetükben mégis igazán hálás emberek ők!


Október végén a körzetünk legtávolabbi gyülekezetébe, Lupényba kellett mennem, hogy Úrvacsorát osszak. Megragadó volt testvéreim egyszerűsége, szeretete. Szinte végváron élnek ott, de gyönyörű helyen a Kárpátok lábainál.


Karcagon is szolgáltam a Telek alkalmával. Jó volt megismerkednem Pesti Csaba lelkipásztor testvéremmel és családjával.




Aranymennyegzőt ünnepeltünk  November 25-én Csete Mihály és Éva házasságkötésének 50. évfordulójára   emlékeztünk Újősben. Isten kegyelme, hogy az elmúlt években ők is megismerhették az Urat, mint Megváltójukat  Házasságukat Isten 4 gyerekkel és 7 unokával áldotta meg. A 103. Zsoltár első verseivel köszöntöttem testvéreinket, majd a család és a gyülekezet részéről is elhangzottak köszöntések. Az örömünnep szeretetvendégséggel zárult.

.