Vallom, hogy a megtérésem felé segített az is, hogy annak az évnek az elején elkezdtem írni. Örömöt, fájdalmat kis történetekben kiírtam magamból, aztán nyárára már csak az Úr szeretete vonzott. Most újra írnom kell, egyrészt naplópótlásként, de főként Isten dicsőségére, mert megtalált, megmentett minket szerető Fiában, és megáldja Benne elrejtett életünket!

2014. október 23., csütörtök

Hétfőn megérkeztünk kedves régi barátnőnkhöz, Evódiához Erkedre. Nála időztünk másnapig sokat beszélgetve és örülve egymásnak. Aztán továbbmentünk Szilágycsehbe Nagy Annáékhoz. Megismerkedtünk az ő szolgálati helyükkel, és kirándulni is volt lehetőségünk, mielőtt a férjem újra eltávozott egy néhány napra, hogy Zilahon részesüljön áldásokban.






Meglátogattuk a Sárkányok kertjét (Almásgalgón), magáért beszél a látvány, mintha a Grand Canion-ban járnánk kicsiben.  Gyönyörű szép helyekkel ajándékozott meg Isten minket! A legkisebb kiránduló békésen aludt, a nagyobbacska most hamar elfáradt, úgyhogy a további felfedezés a kíváncsiabbakra maradt. Én Annával kökényt szedtem, aztán szedret is találtunk, és a csipkebogyót is megosztottam vele, amelyet pár napja kaptunk kedves emberektől.