Jézus Krisztus születését ünnepelve

A börtönben is volt lehetőségünk szolgálni a cegői fúvóskarral és egy kis ajándékot vinni. Már régóta vártuk ezt az alkalmat.

Aztán itthon és a gyülekezetben is ünnepeltünk. Ahogy újra olvastam a karácsonyi eseményeket, újra örömmel és hálával töltött be az a csoda, hogy Isten emberré lett. Szerettem volna, hogy kicsit közelebbi legyen ez külsőleg is. Nem a nagy előkészületeket, pompát, karácsonyfát vágytam idén, hanem egy kis betlehemest, és csendes, békés karácsonyi ünneplést. Szép a másik is, ha nem hiányzik belőle az Ünnepelt, de jó volt egy kicsit váltani és Ünnepelt-közelebbivé tenni így is a Karácsonyt. És hála az Úrnak, hogy az alábbi figurák is összegyűltek! Sógornőmtől kaptam a bölcseket, pedig nem is tudta, hogy vágyok rá:) Dorkász óvijából jött az ötletem, aztán érdekes módon nem sokkal ezután láttam az Egy varázslatos karácsony című filmben. Érdemes megnézni.

Karácsonyra készülve

Többfelé szolgáltunk, ünnepeltünk a mi Urunk Jézus Krisztus születésére emlékezve.

A gyerekekkel Ősben gyerekcsörgőt készítettünk a vasárnapi iskola végén.

Panóv apó történetén keresztül is hallhatták a gyerekek a karácsonyi örömhírt Besztercén és Cegőtelkén. Nagy öröm volt, hogy a szentegyházi bábcsoport eljött közénk. Köszönjük!

Pillanatképek

Az elmúlt hónapokban több helyen jártam, szolgáltam, épültem. Hálás vagyok az új ismeretségekért is, de a régi kapcsolatok ápolásáért is.
Szeptemberben  a Kárpátmedencéből több lelkipásztor, misszionárius voltunk együtt Kárpátalján Csongoron. Egy megújulási, ébredési konferencia volt, ahol mély lelki beszélgetések nyomán egymással és Istennel, épültünk. (bővebben remélem még írhatok majd)

Szeptember közepén a Reménység konferencián vettem részt a Hargita táborban gyülekezetünk néhány szellemi és testi sérült tagjával, a Méfibóset csoportból. Jó volt beszélgetni a résztvevőkkel, látni, hogy hátrányos helyzetükben mégis igazán hálás emberek ők!


Október végén a körzetünk legtávolabbi gyülekezetébe, Lupényba kellett mennem, hogy Úrvacsorát osszak. Megragadó volt testvéreim egyszerűsége, szeretete. Szinte végváron élnek ott, de gyönyörű helyen a Kárpátok lábainál.


Karcagon is szolgáltam a Telek alkalmával. Jó volt megismerkednem Pesti Csaba lelkipásztor testvéremmel és családjával.

Aranymennyegzőt ünnepeltünk  November 25-én Csete Mihály és Éva házasságkötésének 50. évfordulójára   emlékeztünk Újősben. Isten kegyelme, hogy az elmúlt években ők is megismerhették az Urat, mint Megváltójukat  Házasságukat Isten 4 gyerekkel és 7 unokával áldotta meg. A 103. Zsoltár első verseivel köszöntöttem testvéreinket, majd a család és a gyülekezet részéről is elhangzottak köszöntések. Az örömünnep szeretetvendégséggel zárult.

.

Ha bejön a gyülekezetbe....

Isten meglátogatott a minap. Jólesik amikor felismerem ennek a tényét:) Vendégeket küldött, akiket a társadalmunkban sokan semmibe vesznek sokszor, vagy még mi is megkülönböztetjük őket, hiszen ruhájuk nem olyan mint a mienk. De jó volt tanulnunk a törődést, befogadást, szeretetet feléjük.
" Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek.

De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói." Jakab 2:8-9

Elég színes hetünk volt. Ami a legjobban esik, ha visszatekintek, hogy olyan sok mindenben látom Isten szeretetét. Apró, egyszerű dolgokban, és olyan jól esik, hogy ezek által is vigasztal Isten.
Hálaadó ünnepünk volt vasárnap. Olyan nagy kegyelem  a mindennapi életünk, Isten kitartó türelme felénk és ezen felül, hogy minden jóval ellát. Van okunk a hálaadásra. "Mindenért, mindenkor" hálát adjatok, mert ez az Isten akarata a ti javatokra:) Olyan jó lenne hálaadó életet élnünk minden nap!
Nagyon örültem, mert Újősben 65-ön gyűltünk össze, s Besztercén is voltak érdeklők és vendégek is, nem utolsó sorban Mezei Ödön harmad éves teológus, aki köztünk szolgált.
A gyerekeket megleptük egy kis közös programmal is, elmentünk cirkuszba egyik délután. Szép volt, gazdag lehetőséggel a lovaglásra, még jó, hogy senki nem fényképezett:))

 A napokban olvastam ezt a bizonyságtevést, és annyira hasonlónak éreztem ahhoz, mint ami velünk, édesapámmal történt. Ezért csatolom.

Szeretnék emlékkövet állítani az elmúlt napok eseményei után hálából az Úrnak, meg, hogy számunkra is bátorítás legyen, amikor kell. Vasárnap este még csak azt tudtuk, hogy nagyon nehéz és zsúfolt napok elé nézünk, aztán azzal tértünk nyugovóra, hogy elég minden napnak a maga baja, és imában Istenre bíztuk az egészet. Másnap már a reggeli órákban tapasztaltuk, hogy Isten gondoskodik. Még tőlünk kértek elnézést és mondták, hogy szerdára menjünk vissza, de nekünk pont ez volt a legjobb. Aztán sorra minden megoldódott. 

Különös bátorítás ez amikor az ember szíve megsérült. Az utóbbi időben az az ige van közel hozzám, hogy Isten az özvegyek és árvák atyja. Ebben ragaszkodok, kapaszkodok Istenbe még inkább. Három hete, hogy édesapám hirtelen meghalt. Gyorsan telnek a napok. De még ma is annyira felfoghatatlan, hihetetlen. Tudom, édesanyámnak a legnehezebb... Isten begyógyítja a sebeket. Ha Ő megsebez, be is kötöz. Istenem, szükségünk van ölelő karjaidra, gyógyításodra, vigasztalásodra, olyan sok mindenben nem tudjuk, hogy mit és hogyan tovább, kérlek, segíts ezekben is, és vedd el a félelmet is szeretteim szívéből, segítsd, hogy Benned bízzanak és megtapasztalják szabadításod, szereteted, békességed. Ámen

Tegnap újra együtt ünnepeltünk a fehérruhásokkal a Besztercei gyülekezetben. Közöttünk szolgált Novák Zsolt gyergyószentmiklósi  lelkipásztor és a cegőtelki fúvószenekar. 

A képen láthatóak: Novák Zsolt lp., Csete Mihály (Újős), Gedő Ruben Olivér és Kelemen Sándor lp.

.