-          Sámuel, mondd meg édesapának, hogy mit szedtünk az erdőben.

-          Kakasmandikót – felelte.

Tetszett, hogy legkisebbként megjegyezte ezt az érdekes virágnevet. Besztercén nem volt alkalmunk elmenni az erdőbe, de most itt falun, igen. A férjem nem először és nem is utoljára ment el szolgálni több napra ebben a hónapban, de nagyon örültem, mert most a körzetben, Újősben hagyott minket péntek kora délutántól. Ő a tesvérekkel ment tovább Szalárdra evangélizálni, aztán szombaton megoszolva a kis csoport Perecsenybe és Kolozsvárra mennek.

A szíves vendéglátás élvezésén kívül, még sok örömben volt részem. Péntek este a testvérnőkkel találkoztunk, áldásos női alkalmunk volt. Szombat délbe kimentünk az erdőre, többféle tavaszi virágot szedtünk, aztán az Öreg Otthonban látogathattam meg Katica nénit, Isten szeretetével és Eszti néni finom friss fánkjával. Este gyerekalkalmat tartottunk.

 Aztán a legkisebbet megnyírták, életében most először géppel. Eddig mindig én vágtam a haját ollóval. Mint egy kisbárány, annyi gyapjútól szabadult meg. Vacsorára meg elkészült Tünde néni meglepetése a számukra, a finom pizza. Aztán a várva-várt szolgáló csapat is hazaért békességben, hála Istennek!

Vasárnap délelőtt a helyi gyülekezetben voltunk együtt, megemlékezve Krisztus Jézus szenvedéséről úrvacsorai közösségben. Kora délután a magyarberétei testvéreket látogattuk meg, aztán mentünk tovább Szamosújvárra. Kiss Judit Emese bemutatása után, újra az evangélium hirdetésére volt áldott lehetőség. Az Úr tartsa meg azokat, akik elfogadták Őt Megmentőjüknek azon az estén. Jó volt találkozni és beszélgetni a régi barátokkal is J

Magyardécse országszerte ismert cseresznyetermő vidék, de számunkra mégsem ezért marad emlékezetes. Egy kedves idős néni lakott ott, aki az Úr Jézus gyermeke, gyülekezetünk tagja. Sokszor volt alkalmunk meglátogatni, ha csak betegek nem voltunk, akkor az egész család, még akkor is, ha a gyerekek a délutáni alvásukat a kocsiban ejtették meg. Örömmel mentünk, és Margit néninél mindig felüdültünk. Egészségi állapota változó volt. Többször volt, hogy nem ismert meg minket, vagy nem emlékezett múltbeli dolgokra, de Isten igéje és a lelki énekek nem homályosodtak el az elméjében. Nem emlékszem egy alkalomra se az elmúlt évből, amikor ne énekeltük volna el a kedvenc énekét. Az első versszak utolsó sorát mindig elismételte még utána: „Vágyom a honba, hol engemet, aki csak ott van, mind-mind szeret, Üdvözítőmnél van a helyem, jöjj te is bűnös jövel velem.” Mégis meglepett kedves lányának a ma délelőtti hívása, hogy Margit néni meghalt. Hazament Urához, ahova már régóta vágyott! Hiányozni fog, de emléke szívünkben lesz, míg csak viszont nem találkozunk.