Közbenjárva
Istennél
Ha
asszonyi gondolatvilágunkba nézhetne valaki június első heteiben, akkor sok
mindent lejegyezhetne. Egyre növekvő vággyal tervezzük a kolozsvári
missziókerület nőtestvérei számára a női konferenciát. Mert foglalkoztat minket
asszonyi sorsunk, anyai teendőink, hogyan imádkozzunk gyermekeinkért, hogyan
védjük meg őket, s mi van, ha valamit elrontottam? Hogy osszam be időmet:
férjem, gyerekek, háztartás, munkahely… Másfelől az előadók is készülnek, és egyikük
életében Isten próbát ad, kisfiát baleset éri: hogyan bátorítson ezek után
bennünket arra, hogy imádkozzunk gyermekeinkért, mert Isten megvédi őket, hisz a
baj megtörtént? Utolsó simítások folynak már a vendégfogadáshoz. De jó, hogy a
férfitestvérek is besegítenek. Este még felhív faluról egy 88 éves testvérnő,
annyira szeretne eljönni, de még nincs autó…
A várt napon,
21.-én várakozó szívvel jöttünk az Úr házába. Pál apostol örömleveléből
bátorítottak bennünket Rácz Ibolya szavai Kiskapusról, aki kihangsúlyozta, hogy
aggódás helyett mindig válasszuk az imádkozást (Filippi 4: 6-7). Így
imádkoztunk, aztán, mivel, hat helységből 31 testvérnő gyűltünk össze, egy
kicsit ismerkedtünk, beszélgettünk egymással.
Ezután, mivel a
Királyok Királyának asztalának vendégei voltunk, - ahogyan hallottuk a köszöntő
szavakban (2Sámuel 9:7) -, további bőség és gazdagság fogadott minket. Nagyon
fontos tudnunk, mondta első előadónk, Székely Enikő Nagyváradról, hogy miként
vélekedik Isten rólunk. Ez nagymértékben befolyásolja az imaéletünket. Isten
szerető Atya, kérnünk kell Tőle, hogy terjessze ki védelmét gyermekeinkre
fizikai, lelki és szellemi értelemben is. Amikor tíz napja kisfia ágya mellett
állt a sürgősségen, Isten szinte hallható módon szólt hozzá és megnyugtatta: „gyermekem,
hallottam minden imádat, meghallgattam, s ott volt kezem gyermeked feje alatt.
Megvédtem, ahogyan kérted, mert szeretem és tervem van vele.” Tudjuk, hogy
imádkoznunk kell gyermekeinkért, felmérjük az ebben rejlő erőt, mégsem
imádkozunk úgy és annyit, amennyit tennünk kell. Ami közbenjáró imádságra indíthat
bennünket az elsősorban az, hogy szülőkként védelmet vágyunk biztosítani
gyermekeinknek, aztán mert felelősek vagyunk értük, és így imádságaink által
nagyszerű
lehetőséget kapunk az Istennel való együttműködésre. Imádkozunk
akkor, ha bajba jutnak, de kötelességünk is tenni, hisz Isten igéje
parancsolja, mert vétkezünk, ha nem tesszük (1Sámuel 12:23a). Nem utolsó sorban
pedig, mert szeretetünket érzik, ha tudják, hogy imádkozunk értük.
Mi is történik valójában, amikor közbenjárunk
gyermekeinkért, vagy valaki más gyermekéért? Valaki így fogalmazta meg hogy,
Isten hatalmát szabadítom fel, ami erőforrás minden probléma legyőzéséhez. Az
imádság nem csak ránk van hatással, hanem eléri és megérinti azokat, akikért
imádkozunk. Áldottak leszünk mi magunk: folyamatos tisztaságra törekszem (1Tim
2:8), mélyül az Istennel való kapcsolatom, Isten védelmét élvezem és a teljes
békességet, nyugalmat (Mt 11:28), ill. megláthatom, Isten munkáját, és áldottak
lesznek azok, akikért imádkozunk: Isten kezébe vannak, védve az ellenségtől,
Isten formálja őket és megvalósítja tervét az életükben.
Isten Lelkének
indítására Enikő már kismamaként elkezdett imádkozni gyermekeiért más
kismamákkal összefogva, de csak később halott a Közbenjáró Édesanyák Nemzetközi
Szervezetéről. Harminc éve egész egyszerűen onnan indult ez, hogy egy édesanyát
a gyermeke iránt érzett féltő szeretete arra indította, hogy imádkozzon
gyermekéért és erősítésképpen egy imatársat keresett, akivel együtt
közbenjárhat. Kulcsigeversük a Jeremiás Siralmai 2:19 : „Kelj föl jajgass az
éjszakában, az őrködés kezdetén! Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe
előtt! Emeld föl hozzá kezeidet gyermekeid életéért, akik elaléltak az éhségtől
minden utcasarkon.”
Lehetőségünk
volt imádkozni, ahogyan ők gyakorolják, dicsőítve először Istent, bűnvallást
téve, ezután hálát adva és végül kéréseinkkel jőve Isten színe elé egy
választott igevers alapján.
Ezután, Bálint Pálné Ibolya fejtette ki, hogy mely
életkorban milyen anyai feladataink vannak, és, hogy hogyan imádkozzunk
folyamatosan a gyermekeink szükségletei szerint. Tudnunk kell, hogy minden fejlődési
szakaszban más dolgot tanul a gyermek és más dolgokkal támadja a Sátán, a világ
őket, így más és más anyai magatartás szükséges.
A 0-3 év a megérkezés szakasza, amikor az édesanya
ki kell szolgálja a gyermek szükségleteit, de ne majomszeretettel szeresse,
hanem nevelje, fegyelmezze már most vigyázva, hogy helyes szokásokat alakítson
ki benne.
A 3-7 év az interperszonális kapcsolatok szakasza, amikor egyre
inkább teret kell hagynunk az apa-szerepnek, modellnek, okosan kihasználhatjuk
a gyerek „miért” korszakát a bizalomkapcsolatot építve vele. Vezessünk
egyszerűbb háztartást, keressük a lehetőséget közös időtöltésekre,
kirándulásokra. Veszély lehet, hogy a gyerek visszahúzódik, nem kezdeményez.
A 7-12 év a rendszerezett ismeretszerzés
szakasza, amikor olyan nagy a versenyszellem a gyerekek között, ott van az
egymással való összehasonlítás veszélye, a barátokkal beszélem meg- csábítása
és a senkinek sem felelek meg- érzése. Biztosítsuk a meleg családi légkört, a bizalmat
a szülő-gyerek kapcsolatban, figyeljünk a kapcsolataira, ajtónk legyen nyitva
az osztálytársai előtt, tanítsuk meg felelősséget vállalni, legyenek közös
tevékenykedései azonos nemű szülőjével.
A 4. szakasz 12-17 év között a
serdülőkor, átmenet a gyermekkorból a felnőttkor felé. Anyai feladatunk
ekkor: kibírni, támogatni, minőségi időt biztosítani. Szeretni, kibírni a
gyermek változásait, amikor keresi önmagát, eltávolodik a szülőtől, nem akar
olyan lenni, amilyen ő. A két szülő mindig közös frontot képviseljen és tudják,
hogy amikor a gyerek a legkevésbé szeretetreméltó, akkor van a legnagyobb
szüksége a szeretetre, elfogadásra. Meg kell találni a formát, ahogyan adni
lehet neki, ahogyan el tudja fogadni.
A
18-22 év a hivatás és párválasztás szakasza, amikor újabb váltás következik
az anyának: az immár fiatal önállóságának és másságának az elfogadása. Felnőtt-felnőtt
viszony kialakításának öröme a gyermekkel, ugyanakkor támogatni az
útkeresésben, rugalmasnak lenni az új családtagok befogadásában. Ha nem
utasítom el, azt, akit hoz, mindkettőjüket megnyerem. A 22-26
év a stabilizálódás szakasza, amikor a fiatal felnőtt dilemmája az önmegosztás
a munka és családi feladatok között. Támogassuk abban, amit ő választ, tesz,
tartsam tiszteletben döntéseit, tanuljam meg elengedni. Következik a
visszafordulás a saját élethez, a férj-feleség kapcsolat megerősítése.
A 26- 60 év a kiteljesedés szakasza a munkahelyen,
a gyülekezetben, a családi életben. Az anya feladata, hogy felnőtt gyermekének
a barátja legyen. Aztán 6o fele már bekövetkezhet a szerepcsere, hogy: „anyámnak
az anyja lettem”. Negyven év fölött a
nő felelős az arcáért, maga rajzolja meg arcát, mondják.
A 8. szakasz 60 felett: kifelé tartás az
aktív életből, az imádkozás ideje. Vágyik arra, hogy hasznos legyen, s ne
legyen terhére senkinek. Anyai feladat: példát adni a megöregedésben,
meg kell tanulni elfogadni a segítséget, nem kétségbeesni, előrenézni és túlmutatni
önmagunkon. Az utolsó szakasz az
elköszönés a gyermekeinktől. Mit hagyjon egy anya a leányaira? Jó, ha a csendes visszavonulás, a
családi élet történelmének átadása jellemző s nem a gyanakvó elzárkózás vagy a megkeseredés.
„Figyelvén életük végére, kövessétek hitüket…”
Nemcsak az anyai feladatainkat kell lássuk, de azt is, hogy a gyerek
fejlődése, tanulása kemény munka, mondta el bizonyságtevésében Kiss Mélea
Szamosújvárról. Ahogy szemmel látható egy kisgyermek növekedése, ugyanúgy kell
mi is lelki értelemben felnőnünk és megtalálnunk szolgálati területünket. A
záró pillanatokban egy kis mécsest vehetett át Mélea a helybeli lelkipásztor
feleségétől, azzal a bátorítással és felkéréssel, hogy jövőre náluk
találkozhassanak a kolozsvári missziókerület nőtestvérei a jakabi feltételek
mellett. Addig is imádkozunk egymásért és bárcsak gyermekeinkért is elkezdenénk
közbenjárni édesanyákként összefogva, rendszeresen.
Vasárnap reggel a 88 éves testvérnő sírva mondta el barátnőjének a
telefonba, hogy mennyire szereti őt az ő Ura, mert megadta, hogy ott lehetett
Besztercén egy Női Konferencián.
