Nagyon gazdag vasárnapunk volt Isten kegyelméből. Délelőtt Újősben szolgáltunk, kora délután Cegőben voltunk, ahol a Veres család 50 éves házassági évfordulóját ünnepeltük. 

"Örömteli eseményre emlékeztünk a vasárnap délutáni istentisztelet keretében Cegőtelkén május 17.-én. Veres József testvér, a gyülekezet vezetője, és felesége, Ibolyka néni 50 évvel ezelőtt kötöttek házasságot. Akkor még Istent nem ismerve indultak útnak, de 11 szép év után, mikor hozzájuk is eljutott Isten örömteli üzenete, átadták életüket Jézus Krisztusnak és a gyülekezet oszlopos tagjai lettek. Több szeretetteljes köszöntés hangzott el az ünneplő gyülekezet részéről. A vendégek megemlékeztek arról a 128. Zsoltár alapján, hogy testvéreink házán áldás van, és a Jn 13:3-5 szerint bátorították, hogy továbbra is éljenek igazi szolgáló életet. Ferjem az Ézs 46:3-4 verseiből szolgált, kiemelve, hogy kicsoda a mi Istenünk, hogy hogyan hordozza életünket már születésünk óta, és ez ősz korunkban sem fog változni, és, hogy Istennél van minden szabadítás. 

Az ünnepi alkalmon a helyi fúvóskar szolgálata sem maradt el. Isten áldását kívánjuk testvéreink életére, családjára továbbra is!"

Délután meg közöttünk voltak és szolgáltak a kolozsvári Bibliaiskolás diákok.

Jó volt hétfő este a női körön a soron következő téma mellett (1 Sámuel 9:11- milyen híreket újságolunk egymásnak) megosztanunk egymással az elmúlt nap személyes áldásait!

Ma az évi, immár hagyományos börtönmissziós találkozón vehettünk részt Csíkszeredában, ahol az ország több különböző pontján szolgáló testvéreinkkel gyűltünk össze. Közel 20 börtönben van rendszeres heti szolgálat.

Bátorítóak voltak az elhangzott beszámolók, bizonyságtevések. 

Ismeretlen helyre indultunk ma, négy megyehatáron át, oda, ahol viccesen azt is mondhatnák, hogy „itt van vége Európának”. A Gyímesekben jártunk, az 1000 éves magyar határnál, a Tatrós folyó 30-as számú őrházánál, fel a Rákoczi lépcső 96 fokán, ahol a Kőór hegycsúcs Antalok Sorka vonulatán a Bethlen Gábor építtete Rákoczi vár emléke van csupán már. 

(bemutatja ezt a csatolt kisfilm is: www.youtube.com/watch?v=uoTNSwCpZ94)

Találkoztunk egy budapesti cirkuszi emberrel is, akinek volt mosómacija és megmutatta az amerikai csupasz kutyát is.

Gyönyörű, jellegzetes vidék a Gyímesek. Puha- zöld hatalmas domboldalak kevés fával vagy cserjével, mintha az egészet bársonytakaró borítaná. Nagyon örültem, hogy itt még virágzott a kankalin és szedhettem belőle visszafele. S meglepetésemre a havasi orchideák között ott kéklett az egyik kedvenc kisvirágom a tavaszi tárnics (encián) is.

Gondoltuk mi is kimegyünk egy kicsit a zöldbe május elsején. Hogy hova és kivel töltsük a mai napot arra is választ kaptunk J Eszünkbe jutott egyik idős testvérnőnk a körzetből, aki bizonyára ma is egyedül töltené a napját. Fiatalon tíz év házasság után özvegyen maradt négy gyerekkel, az ötödiket a szíve alatt hordva. Hogy mennyi nehézségen ment át, az Úr tudja a legjobban, de annak ellenére, hogy alig kapott emberi- testvéri segítséget, gyermekei mégis igazi Istenfélő emberek lettek. Nem felejtem el, amit egyszer elmondott, hogy ő soha nem ütötte meg a gyermekeit. Ha bármi konfliktus adódott, ő mindig bement a kis szobájába, letérdelt és imádkozott, s mire visszament az Úr mindig megoldotta a helyzetet!

Ma nála voltunk, kicsi Márta néninél, aki ma is a „Dunántúli egyszerű parasztasszony” hitével él!