Igen szép alkalommal ajándékozott meg a jó Isten bennünket, amikor szeptember 20-án délután Idősek Vasárnapja volt Cegőben. Az idős testvérek nem sajnálták az időt, sem a nehézségekkel nem gondoltak, hanem elfogadva a fiatalabbak szolgálatát jöttek Újősből is, Besztercéről is, hogy talán még utoljára lássák itt e földön azokat, akikkel a fiatalabb éveikben együtt jártak az Úr útján. A rangidősöktől kezdve egymás után hangzottak el a hálaadó bizonyságtevések. Bizony az Úr az évek során nem változott, Ő mindvégig hű volt: örömben, próbában, betegségben és most is, amikor már életük őszbe hajlik. (Ézsaiás 46:3-4) Isten igéjét a továbbiakban Kelemen Sándor, a gyülekezet lelkipásztora hirdette, az 5 Mózes 8: 1-18 versei alapján. Isten emlékeztetni akar minket is a Vele megtett útra, elődeinkre és mindazokra, akiket Ő ajándékba adott nekünk. Ez az emlékezés nem csak közösséget formál, de új erőt is ad a folytatáshoz. Ne feledjük el, hogy ha bár emberileg nézve úgy is tűnik, hogy közelebb vagyunk a célhoz, de még nem érkeztünk meg. Ki kell tartani mindvégig! „Nem lehet tudni, melyikünkön van a sor. Amikor még meleg volt, és a nap forróságot árasztott, olykor egy-egy vihar vagy felhőszakadás tört ránk, és sokan közülünk már akkor elsodródtak, holott még nagyon fiatalok voltak. Most a nap csak ritkán süt, és ha süt is, már nincs ereje. Új erőre volna szükségünk.”- hangzott a részlet Felix Salten Bambi című művéből.