Vallom, hogy a megtérésem felé segített az is, hogy annak az évnek az elején elkezdtem írni. Örömöt, fájdalmat kis történetekben kiírtam magamból, aztán nyárára már csak az Úr szeretete vonzott. Most újra írnom kell, egyrészt naplópótlásként, de főként Isten dicsőségére, mert megtalált, megmentett minket szerető Fiában, és megáldja Benne elrejtett életünket!

2011. február 8., kedd

Máté 27

11-14: Ő a zsidók Királya, és tudott hallgatni a gyalázások, hamis vádak súlya alatt.
54: és a századós felismerte: "Bizony, Isten Fia volt ez!", s hiszem, hogy az élete is megváltozott.


2011. február 2., szerda


Máté 26:1-16

Ahogy közeledik az események "beteljesüléséhez", Jézus már konkrétabban jelenti ki a dolgokat: "két nap múlva..."
Elgondolkoztam, Ő szegénnyé lett értünk, és Isten mindig gondoskodott Róla. Most is, a halálára való megkenetésről, egy vagyont érő olajjal. És az asszony adta, s vele együtt a szívét is. Hadd legyen a mi szívönk is mindig az Övé.
Egy téma ami még foglalkoztat, ugyancsak a multkor emlitett misszionárius életével és tanításával kapcsolatban, s itt is szerepel: az anyagiak, a vagyon, földi kincsek. Szeretném megtanulni, hogyan kell ezen a területen eljárni. Olyan sok fölösleges dolgunk van. Nem akarok gyűjteni, felhalmozni, csak a legegyszerűbbeket, szükségeseket tartani. Itt úgy tűnik a tanítványoknak, akkori embereknek is talán, természetes volt amiről beszélnek, amikor megróják az asszonyt: eladni valamit és értékét a szegényeknek adni. Ha elszakad szívem, szívünk a lehúzó, lekötő földi dolgoktól, mennyivel szabadabban, bátrabban tudjuk szolgálni az Urat, és valóban hasznosan. Segíts ebben Urunk!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.