Vallom, hogy a megtérésem felé segített az is, hogy annak az évnek az elején elkezdtem írni. Örömöt, fájdalmat kis történetekben kiírtam magamból, aztán nyárára már csak az Úr szeretete vonzott. Most újra írnom kell, egyrészt naplópótlásként, de főként Isten dicsőségére, mert megtalált, megmentett minket szerető Fiában, és megáldja Benne elrejtett életünket!

2012. december 1., szombat

Pillanatképek

Az elmúlt hónapokban több helyen jártam, szolgáltam, épültem. Hálás vagyok az új ismeretségekért is, de a régi kapcsolatok ápolásáért is.
Szeptemberben  a Kárpátmedencéből több lelkipásztor, misszionárius voltunk együtt Kárpátalján Csongoron. Egy megújulási, ébredési konferencia volt, ahol mély lelki beszélgetések nyomán egymással és Istennel, épültünk. (bővebben remélem még írhatok majd)


Szeptember közepén a Reménység konferencián vettem részt a Hargita táborban gyülekezetünk néhány szellemi és testi sérült tagjával, a Méfibóset csoportból. Jó volt beszélgetni a résztvevőkkel, látni, hogy hátrányos helyzetükben mégis igazán hálás emberek ők!


Október végén a körzetünk legtávolabbi gyülekezetébe, Lupényba kellett mennem, hogy Úrvacsorát osszak. Megragadó volt testvéreim egyszerűsége, szeretete. Szinte végváron élnek ott, de gyönyörű helyen a Kárpátok lábainál.


Karcagon is szolgáltam a Telek alkalmával. Jó volt megismerkednem Pesti Csaba lelkipásztor testvéremmel és családjával.




Aranymennyegzőt ünnepeltünk  November 25-én Csete Mihály és Éva házasságkötésének 50. évfordulójára   emlékeztünk Újősben. Isten kegyelme, hogy az elmúlt években ők is megismerhették az Urat, mint Megváltójukat  Házasságukat Isten 4 gyerekkel és 7 unokával áldotta meg. A 103. Zsoltár első verseivel köszöntöttem testvéreinket, majd a család és a gyülekezet részéről is elhangzottak köszöntések. Az örömünnep szeretetvendégséggel zárult.

.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.