Magyardécse országszerte ismert cseresznyetermő vidék, de számunkra mégsem ezért marad emlékezetes. Egy kedves idős néni lakott ott, aki az Úr Jézus gyermeke, gyülekezetünk tagja. Sokszor volt alkalmunk meglátogatni, ha csak betegek nem voltunk, akkor az egész család, még akkor is, ha a gyerekek a délutáni alvásukat a kocsiban ejtették meg. Örömmel mentünk, és Margit néninél mindig felüdültünk. Egészségi állapota változó volt. Többször volt, hogy nem ismert meg minket, vagy nem emlékezett múltbeli dolgokra, de Isten igéje és a lelki énekek nem homályosodtak el az elméjében. Nem emlékszem egy alkalomra se az elmúlt évből, amikor ne énekeltük volna el a kedvenc énekét. Az első versszak utolsó sorát mindig elismételte még utána: „Vágyom a honba, hol engemet, aki csak ott van, mind-mind szeret, Üdvözítőmnél van a helyem, jöjj te is bűnös jövel velem.” Mégis meglepett kedves lányának a ma délelőtti hívása, hogy Margit néni meghalt. Hazament Urához, ahova már régóta vágyott! Hiányozni fog, de emléke szívünkben lesz, míg csak viszont nem találkozunk.