Vallom, hogy a megtérésem felé segített az is, hogy annak az évnek az elején elkezdtem írni. Örömöt, fájdalmat kis történetekben kiírtam magamból, aztán nyárára már csak az Úr szeretete vonzott. Most újra írnom kell, egyrészt naplópótlásként, de főként Isten dicsőségére, mert megtalált, megmentett minket szerető Fiában, és megáldja Benne elrejtett életünket!

2015. március 3., kedd

Túrmezei Erzsébet
A SOHA EL NEM MÚLÓ HÍVÁS


"Kövess engem" - hangzott először
csaknem kétezer éve már.

A Genezáret kék hullámait
beragyogta fénylőn a napsugár,
és odahagyva hálót, otthont múltat,
az első tanítványok elindultak.

Azóta századok tűntek tova,
de ez a hívó, szent, jézusi szó
nem némult el soha!
S várhattak rájuk próbák, szenvedések,
mindig voltak, akik nyomába léptek,
hogy elveszetteket keressenek,
halálból új életre mentsenek,
békét hirdessenek, szeressenek!

Áldott az a felejthetetlen óra,
amikor ez a hívás felém hangzott,
s elindulhattam a Mester nyomában
a boldog, szolgálatba hívó szóra!

Élőn, győzedelmesen, feltámadottan
Jézus ma is itt áll előttetek.
Hív, hogy tanítványai legyetek,
s szívetek boldog, új életről zengjen!

Ma felétek hangzik a "Kövess engem!"
Hogy szemetek csodát csodára lásson!

Legyen áldás minden elinduláson!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.