2011. január 12., szerda
Máté 17-18
A mai utolsó igeszakaszra is emlékeztem, csak mintha elfelejtettem volna a gonosz szolga példázatának a tanulságát, hogy itt a bűnbocsánatról van szó. "ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának." Isten nagy, megfizethetetlen adósságot engedett el nekem s én mégis sokszor úgy viselkedek, mint a gonosz szolga, mérgelődve, odaszólva, visszavágva a másiknak, és szavaimmal "ragadom meg, fojtogatom" őt vagy épp a hallgatásommal, duzzogásommal kötve meg a bűnt, adósságot. Persze ezzel a szemlélőt, hallgatót is szomorítom. Ilyenkor kell az emlékezés, az alázat, a könyörület és az elengedés. ..."ha szívetekből..." Hát gyakoroljuk így a megbocsátást: szívünkből és egyből. Legyen bár az az első, a negyedik vagy a 490. alkalom egy nap:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.