Máté 19-20

Máté 19-20

20:20 "Akkor odament Hozzá a Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt..." Nagyon érdekes számomra ez az igerész. Nem írja, hogy hogyan szólította meg az asszony Jézust, leborul fiaival, Jézus válaszol. Ismerettel megy az asszony, de mégse úgy mint a vérfolyásos nő vagy a kánaánita. Nem úgy megy hittel, és Jézus sem dicséri meg, nem jutalmazza. Az asszony szavaiból kitűnik, hogy hiszi a mennyek királyságát, de olyan világi a kérése. Biztos engedelmességben nevelte a fiait, most is mellette vannak és minden jót meg akar adni nekük, most is ebben jár. Hiszi, de testiesen gondolkozik, kell a név, a presztizs, a pozició... és Krisztus? Ő szolgálni jött. Lemondani. Odaadni mindent. Milyen nagy a távolság!
Jaj, ha az asszony indul el és intézkedik amikor nem kéne. Az apa neve van megemlitve, bizonyára még élt.
Az Úr segitsen, hogy helyünkön legyünk szerepeinkben, helyesen lássunk, cselekedjünk és, hogy szolgáljunk életünket adva Urunknak!