Vallom, hogy a megtérésem felé segített az is, hogy annak az évnek az elején elkezdtem írni. Örömöt, fájdalmat kis történetekben kiírtam magamból, aztán nyárára már csak az Úr szeretete vonzott. Most újra írnom kell, egyrészt naplópótlásként, de főként Isten dicsőségére, mert megtalált, megmentett minket szerető Fiában, és megáldja Benne elrejtett életünket!

2012. október 27., szombat

Elég színes hetünk volt. Ami a legjobban esik, ha visszatekintek, hogy olyan sok mindenben látom Isten szeretetét. Apró, egyszerű dolgokban, és olyan jól esik, hogy ezek által is vigasztal Isten.
Hálaadó ünnepünk volt vasárnap. Olyan nagy kegyelem  a mindennapi életünk, Isten kitartó türelme felénk és ezen felül, hogy minden jóval ellát. Van okunk a hálaadásra. "Mindenért, mindenkor" hálát adjatok, mert ez az Isten akarata a ti javatokra:) Olyan jó lenne hálaadó életet élnünk minden nap!
Nagyon örültem, mert Újősben 65-ön gyűltünk össze, s Besztercén is voltak érdeklők és vendégek is, nem utolsó sorban Mezei Ödön harmad éves teológus, aki köztünk szolgált.
A gyerekeket megleptük egy kis közös programmal is, elmentünk cirkuszba egyik délután. Szép volt, gazdag lehetőséggel a lovaglásra, még jó, hogy senki nem fényképezett:))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.