Szeretnék emlékkövet állítani az elmúlt napok eseményei után hálából az Úrnak, meg, hogy számunkra is bátorítás legyen, amikor kell. Vasárnap este még csak azt tudtuk, hogy nagyon nehéz és zsúfolt napok elé nézünk, aztán azzal tértünk nyugovóra, hogy elég minden napnak a maga baja, és imában Istenre bíztuk az egészet. Másnap már a reggeli órákban tapasztaltuk, hogy Isten gondoskodik. Még tőlünk kértek elnézést és mondták, hogy szerdára menjünk vissza, de nekünk pont ez volt a legjobb. Aztán sorra minden megoldódott. 

Különös bátorítás ez amikor az ember szíve megsérült. Az utóbbi időben az az ige van közel hozzám, hogy Isten az özvegyek és árvák atyja. Ebben ragaszkodok, kapaszkodok Istenbe még inkább. Három hete, hogy édesapám hirtelen meghalt. Gyorsan telnek a napok. De még ma is annyira felfoghatatlan, hihetetlen. Tudom, édesanyámnak a legnehezebb... Isten begyógyítja a sebeket. Ha Ő megsebez, be is kötöz. Istenem, szükségünk van ölelő karjaidra, gyógyításodra, vigasztalásodra, olyan sok mindenben nem tudjuk, hogy mit és hogyan tovább, kérlek, segíts ezekben is, és vedd el a félelmet is szeretteim szívéből, segítsd, hogy Benned bízzanak és megtapasztalják szabadításod, szereteted, békességed. Ámen