Óvodakezdésre készülve, megemlékeztem Enikő tanításáról a női konferencián, és már vagy két héttel korábban el kezdtem imádkozni gyermekeimért, meg szóban is készítgetni őket. Dorkásznak ez a negyedik óvodás éve, Sámuelnek az első lesz. De egy csoportba kerülnek. Dorkász nagyon sokat tud majd segíteni neki a beilleszkedésben. Így is volt, de hiszem, hogy a legtöbbet az imák meghallgatásra találása segített. Jól volt az első két hét, mondhatni sírásmentes.

Harmadik hét hétfőjén, már otthon jelezte Sámuel, hogy nem akar menni, útközben, már kétségbeesve. Gondoltam nem erőltetem, aznap nem hagytam ott. Aztán délbe az óvó néni azzal fogadott, hogy milyen ügyes volt Dorkász, sokkal jobban tudott figyelni és aktívan részt vett a tevékenységekben. Nem muszáj, erőltessük Sámuelt, várhatunk, míg betölti a három évet, addig is sokat fejlődik. Megbeszéltük a férjemmel itthon, és jónak láttuk, úgyhogy egyelőre szünetet tartunk a kisebbikkel.