Sokszor fáradt vagyok vagy túlzsúfolt az életünk, és sajnos, hogy nem tudok annyit imádkozni másokért, amennyit szeretnék. Olyan hiányosak is az imádságaim, hogy az életek különböző területeit mind felöleljék. De Isten így is megérti és meghallgatja. Az éjjel is rádöbbentem, hogy ezen hiányosságok ellenére is mennyire vigyáz ránk! Két nap alatt két baleset volt a közelünkben. Szombaton délután arra lettünk figyelmesek, hogy az imaház udvarának a végében a túloldalon áll egy mentőkocsi. Most csendben jött, mert a kis kórház közel van. Egy asszony zuhant be a folyó meredek oldalpartján, jó három méter magasról. Aztán most éjjel egy kocsi beleszaladt az egyik szomszédunk gázórás dobozába, ami a járda felett fél méterre volt, menetirányához képest a túlsó oldalon. Vagy félórát ömlött a gáz. Összeszorult a torkom és hálát adtam, s imádkoztam a két áldozatért. Aztán az a kép jutott eszembe, ami megfogalmazódott bennem a délelőtti bibliaórán, hogy lámpásként olyanoknak kell lennünk, mint a világítótorony a tenger partján, - és zúgó, tajtékzó tengert látok meg sötétséget e képben...