Vallom, hogy a megtérésem felé segített az is, hogy annak az évnek az elején elkezdtem írni. Örömöt, fájdalmat kis történetekben kiírtam magamból, aztán nyárára már csak az Úr szeretete vonzott. Most újra írnom kell, egyrészt naplópótlásként, de főként Isten dicsőségére, mert megtalált, megmentett minket szerető Fiában, és megáldja Benne elrejtett életünket!

2015. május 1., péntek

Gondoltuk mi is kimegyünk egy kicsit a zöldbe május elsején. Hogy hova és kivel töltsük a mai napot arra is választ kaptunk J Eszünkbe jutott egyik idős testvérnőnk a körzetből, aki bizonyára ma is egyedül töltené a napját. Fiatalon tíz év házasság után özvegyen maradt négy gyerekkel, az ötödiket a szíve alatt hordva. Hogy mennyi nehézségen ment át, az Úr tudja a legjobban, de annak ellenére, hogy alig kapott emberi- testvéri segítséget, gyermekei mégis igazi Istenfélő emberek lettek. Nem felejtem el, amit egyszer elmondott, hogy ő soha nem ütötte meg a gyermekeit. Ha bármi konfliktus adódott, ő mindig bement a kis szobájába, letérdelt és imádkozott, s mire visszament az Úr mindig megoldotta a helyzetet!

Ma nála voltunk, kicsi Márta néninél, aki ma is a „Dunántúli egyszerű parasztasszony” hitével él!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.