Vallom, hogy a megtérésem felé segített az is, hogy annak az évnek az elején elkezdtem írni. Örömöt, fájdalmat kis történetekben kiírtam magamból, aztán nyárára már csak az Úr szeretete vonzott. Most újra írnom kell, egyrészt naplópótlásként, de főként Isten dicsőségére, mert megtalált, megmentett minket szerető Fiában, és megáldja Benne elrejtett életünket!

2015. május 15., péntek

Ismeretlen helyre indultunk ma, négy megyehatáron át, oda, ahol viccesen azt is mondhatnák, hogy „itt van vége Európának”. A Gyímesekben jártunk, az 1000 éves magyar határnál, a Tatrós folyó 30-as számú őrházánál, fel a Rákoczi lépcső 96 fokán, ahol a Kőór hegycsúcs Antalok Sorka vonulatán a Bethlen Gábor építtete Rákoczi vár emléke van csupán már. 
(bemutatja ezt a csatolt kisfilm is: www.youtube.com/watch?v=uoTNSwCpZ94)


Találkoztunk egy budapesti cirkuszi emberrel is, akinek volt mosómacija és megmutatta az amerikai csupasz kutyát is.

Gyönyörű, jellegzetes vidék a Gyímesek. Puha- zöld hatalmas domboldalak kevés fával vagy cserjével, mintha az egészet bársonytakaró borítaná. Nagyon örültem, hogy itt még virágzott a kankalin és szedhettem belőle visszafele. S meglepetésemre a havasi orchideák között ott kéklett az egyik kedvenc kisvirágom a tavaszi tárnics (encián) is.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.