Vallom, hogy a megtérésem felé segített az is, hogy annak az évnek az elején elkezdtem írni. Örömöt, fájdalmat kis történetekben kiírtam magamból, aztán nyárára már csak az Úr szeretete vonzott. Most újra írnom kell, egyrészt naplópótlásként, de főként Isten dicsőségére, mert megtalált, megmentett minket szerető Fiában, és megáldja Benne elrejtett életünket!

2014. december 27., szombat

Bár kicsit félve tekintettem előre, mégis gazdag ünnepünk volt. Nem számított, hogy már hányadszor hallottam Krisztus földre jövetelének a történetét, mégis volt üzenet számomra is, és arra jöttem rá, hogy ide is illik: „évről-évre édesebb”.

Tegnap este Nicu Manzat testvér szolgált közöttünk, a besztercei magyar baptista testvérek első lelkipásztora. Örültek a viszonttalálkozásnak a „régiek”, sok közös emlék megelevenedett. Megragadó volt ezek után a lelkipásztor szemléletes igehirdetése. A krisztusi nemzettség-táblázatot olvasta fel, és a fő személyek egy-egy jellemzőjéről beszélt, párhuzamot vonva a gyülekezeti élettel. Nagyon röviden: hittel indulunk, mint Ábrahám, de, ha vétkezünk, mint Dávid, akkor nyomorúság következik. Fontos, hogy mindig megérkezzünk Krisztushoz!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.