Lázár Istvánné

                Szükség idején

Szeretem a szükség idejét!

Ilyenkor olyan közel van az ég.

Kitágul a látóhatár,

Mert onnan jön egy fénysugár.

Esélyem sincs más,

Csak Jézusban bízni.

Féltő szeretete átölel,

S így jutok napról-napra el.

Csodálom Őt, ahogy reggel

Ágyam mellé áll.

Asztalt terít nekem-

És velem vacsorál.

Oly régóta tart ez mar,

Hogy túl vagyok elkeseredésen,

Csalódáson, közönyön,

Egyedül csak Jézus az én örömöm.

És mindezt Őneki

Ma megköszönöm!