A férjem ma Kolozsváron vizsgáztatta a bibliaiskolás diákokat. Azt mondta, hogy ma én menjek be a börtönbe. Van még egy testvérünk a gyülekezetből, aki be szokott menni, de őt inkább akkor kéri meg, ha egyikünk sincs itthon. Csütörtök este a gyülekezeti alkalom után megkértem az egyik testvérnőt, hogy legyen szíves vigyázzon szombat reggel pár órát a gyerekekre. Elvállalta. Másnap kora délelőtt szólt, hogy mégis lenne valami más tennivalója, nem tud jönni. Megköszöntem. Gondolkoztam, imádkoztam. Eszünkbe jutott valaki más, akit megkérhetnénk. Felhívtam, nem volt otthon, de majd visszahív, ha hazaér, mondták. Már este fél tíz volt, mikor beszélhettünk. Falura készült volna másnap, de azt mondta, hogy inkább itthon marad, hogy vigyázzon a gyerekekre! Nagyon hálás voltam érte.

Most először kaptam olyan névsort a kezembe a férjemtől, ahol a nevek mellett a bűntetteket is írta. Kemény csoporttal kezdett most. Imádkoztam hát a félelem terén is, és a vicces az egészben az volt, hogy a Bátorság témája volt a soron következő lecke.

Sámuel prünnyögös volt, de csupa jókívánsággal gond nélkül elengedtek, ők meg elindultak a játszótérre. 21-en gyűltek ma össze, éppen tele volt a közepes terem, amelyben ma voltam először. Rövid bevezetés után nagyon sok mindenről beszélgettünk, és én magam is tanultam két fontos dolgot: 1. Ahogyan mi bátorítjuk a gyerekeinket különböző helyzetekben, úgy bátorít bennünket is Isten! 2. Aki a legtöbbet árthat a társadalomnak, az nem egy helytelenül cselekvő politikai vezető, nem egy büntettet elkövetett személy, hanem az a magát hívőnek való ember, aki nem él Jézus Krisztus utasításai szerint.

Közel másfél óra után a kezdeti sokfajta tekintetben, arcokon már szelídséget láttam J De az én arcom is változott. Otthon minden rendben volt, hála Istennek.  Beszélgettem még egy ideig a testvérnővel a családjukat érintő dolgokról, amikor Dorkász egyszer csak megszólal: „Anya, olyan boldog vagy!” Hála az Úrnak, hogy megsegített, és Ő áldja meg azokat az embereket is!

Délután, rövid pihenés után elindultunk vonattal Cegőbe. Holnap ott kell szolgáljon a férjem. Nagy élmény volt a gyerekeknek.

A két kocsis vonaton közel ültünk a mozdonyfülkéhez. Előrementünk, Sámuelt ölbe vette a jegyszedő néni, onnan láthatta az utat, aztán mindketten meghúzhatták a féket J 

Kerlézstől meg az édesapjuk versenyzett a vonattal, hogy integessenek egymásnak, a két gyerek és a fél vonat örömére J

Nagyon szép délutánunk volt Veres testvéréknél. Ibolyka néninek bár fájt nagyon a lába, mégis vállalta az áldozatot rám gondolva, hogy kimozduljak én is nagy pocakoszan a két gyerekkel. Az Úr áldja meg érte!