Vallom, hogy a megtérésem felé segített az is, hogy annak az évnek az elején elkezdtem írni. Örömöt, fájdalmat kis történetekben kiírtam magamból, aztán nyárára már csak az Úr szeretete vonzott. Most újra írnom kell, egyrészt naplópótlásként, de főként Isten dicsőségére, mert megtalált, megmentett minket szerető Fiában, és megáldja Benne elrejtett életünket!

2015. június 1., hétfő

A mai nap is szabad volt. Apósom vágyta velünk tölteni egy olyan helyen, amelynek még csak a híre jutott el hozzá. Reggelre az autó egyik gumija le volt ereszkedve. Tegnap is a körzetben voltunk fa,un, gondolkoztam, hogy mi történhetett. A férjem közben neki állt, hogy kicserélje. Az egyik kulcs eltörött a kezében, a következő elgörbült. Erre Dorkász megjegyezte, hogy lehet, hogy az Úr Jézus azt akarja, hogy ne menjünk. Magamban, csendben komolyan elkezdtem imádkozni. Hittel pakoltam, s nekifogtam a gyerekektől megrendelt palacsintát megsütni, míg a barátaink megérkeznek. Közben a gumicsere, sőt javítás is megoldódott, hála Istennek. Így hát, irány Kolibica.




Soha nem láttuk még ilyen szépnek. Szebb volt, mint valaha. Csendesen, békésen, örömmel az Úrban, és egymással!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.