Vallom, hogy a megtérésem felé segített az is, hogy annak az évnek az elején elkezdtem írni. Örömöt, fájdalmat kis történetekben kiírtam magamból, aztán nyárára már csak az Úr szeretete vonzott. Most újra írnom kell, egyrészt naplópótlásként, de főként Isten dicsőségére, mert megtalált, megmentett minket szerető Fiában, és megáldja Benne elrejtett életünket!

2015. június 12., péntek

Ma amig a férjemre vártam egy helyen a kocsiban, beleolvastam az igehirdetéses könyvbe, amely épp kéznél volt. Megdöbbentem. Ha Gedeonra gondoltam, eszembe jutott az elhívása, Isten vezetése a győzelemhez, de itt az ő bűnéről írt. (Bírák 8:22-27)  Azt, hogy Izráel felett uralkodjon visszautasította, de az állítást, hogy ő szerzett szabadulást a népnek, nem javította ki. Milyen fontosak a szavaink és a hozzáállásunk! Látszólag kis dolog után, még súlyosabb dolgok következnek Gedeon életébe, családjában és népe életében is!

Tudatosult bennem, hogy semmit ne tulajdonítsak magamnak. Legyen szó bármiről, ami jól sikerül,  vagy „csak” éppen arról, hogy rend van nálunk, és még elmosogatni is sikerült, mind Isten kegyelme, és Ővé a dicsőség mindezért!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.